Miközben a tatamin és a színpadon különféle sportágak-harcművészetek (például az aikido, a kendo, a baranta, de mindenekelőtt a dzsúdó) bemutatói zajlottak, a lelátókon, a küzdőtér mellett vagy éppen a büfében rég nem látott barátok, ellenfelek, sporttársak üdvözölték egymást, egykori nagy idők nagy bajnokai, természetesen jelen volt a barcelonai aranycsapat négy érmes tagja, Kovács Antal, Hajtós Bertalan, Csák József és Csősz Imre, ahogyan a legutóbbi riói világbajnokság bronznégyese, Hadfi Dániel, Ungvári Miklós, Baczkó Bernadett és Mészáros Anett is.

Bár a színes program valamennyi résztvevője alaposan kitett magáért, különösen nagy tapsot kaptak a Speciális Olimpiai Szövetség dzsúdósai, akik között a tatamin bemutatózott a sanghaji Speciális Olimpia két magyar érmese, Zeke Vivien és Kovács Mihály is.

A megnyitó beszédet sorát az esemény házigazdája, Ozsvár András olimpiai bronzérmes dzsúdós nyitotta, majd Szaszaki mester unokája, Nagamija Sodzsi mesélte el az 1907-ben kiadott magyar nyelvű dzsúdókönyv történetét, Marius Vizer, a Nemzetközi Judószövetség (IJF) elnöke magyar nyelven köszöntötte a nézőket és a résztvevőket, és átadta az IJF aranymedálját Ozsvár András főszervezőnek – ezt a kitüntetést a magyar sportszervező vehette át először a világon! Ezt követően Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke gratulált a magyar dzsúdósoknak az elmúlt időszak sikereihez és a színvonalas ünnepséghez. A főasztalnál természetesen helyet foglalt dr.Tóth László, a Magyar Judószövetség elnöke is.

A Sasak-kupa megálmodói és legfőbb életre hívói:
Ozsvár András (balról) és Nagamija Sodzsi professzor

S végre az est fő eseménye, a magyar-japán válogatott összecsapás következett! A két csapat hét-hét súlycsoportban oda-visszavágós mérkőzést vívott. Nagysolymosi Sándor férfi szakágvezető együttesét az „élet” egy kicsit megint átrendezte, a betegség után lábadozó Taraba Sándor például nem öltözhetett át, Burján László viszont felépült sérüléséből és betegségéből. Az UTE 60 kilós junior-világbajnoki ezüstérmese léphetett először szőnyegre, Murajama Koszuke ellenében. Az összecsapást – csakúgy mint az est további mérkőzéseit – három nemzetközi bírónk, Fridrich Katalin, Csorba Miklós és Eleki Zoltán vezette.

A felek nagy csatát vívtak, Burján talán többször indított, leginkább lábszárátforgatással próbálkozott, majd a döntetlennel véget érő meccs után kissé feldúltan jött le a tatamiról. „Nagyon rosszul dzsúdóztam, ezt a srácot meg tudom verni, érzem, hogy nem igazán erős. Remélem a visszavágón sikerülni fog!” – adott gyorsértékelést „Bubu”.
(0–0)

Következett az est egyik magyar hőse, Ungvári Attila, aki remekül helyettesítette bátyját, a sérülése után még nem teljes értékű munkát végző Miklóst. A „kis Ungi”, vagy ahogy bátyja szurkolt neki, „Karvaly” az Ungváriktól megszokott lendülettel rontott Jokogucsi Hirosinak, ám az első percekben nem tudta megbontani ellenfele ellenállását. A hajrában már a fiatalos lendület diadalmaskodott, előbb nagybelsőből jukóért földre vitte a japánt, majd fojtással vetett véget a meccsnek. Ippon!
(1–0, segédpontokkal: 10–0)

A 73 kilogrammban ugyancsak parádés dzsúdóval hálálta meg a meghívást a debreceni Madarász Attila: „Madár” hátrányből fordítva, két perccel a vége előtt grúztechnikával intézte el Csiba Daiszukét! „Kitűnően dolgozott a japán fiú, de egy aprócska ipponnal megzavartuk” – kommentálta a háttérből a történteket a bevetésre készülő Atom Anti.
(2–0, segédpontokkal: 20–0)

Norikane Sin a 81 kilogrammban sokat javított a japánok mérlegén, miután egy koka, egy jukó és egy vazari után leszorítással legyőzte ifj. Nagysolymosi Sándort. „Nagyon gyengének éreztem magam, egyszerűen semmi sem sikerült” – mondta letörten a „kis Sojka”.
(2–1, segédpontokkal: 20–10)

A 90 kilós Szaito Sunnak egyenlítenie is sikerült, junior Eb-ezüstérmesünk, Farkas Bálint ugyanis nem tudta tartani riválisát. „Azt hittem, meg tudom majd fogni, de nagyon erős volt a jobb keze, nem bírtam a fogásait lebontani. Remélem a visszavágón Levente legyőzi majd” – mondta a Honvéd-Kipszer fiatalja, aki dobogós eredmény reményében készül a közelgő U23-as Európa-bajnokságra.
(2–2, segédpontokkal: 20–20)

Így hozta az élet: a sorsdöntő csatát a magyar dzsúdó eddigi legeredményesebb sportolójának, az olimpiai és világbajnok Kovács Antalnak kellett megvívnia. A 35 esztendős sportember az utolsó pillanatokban került be a japán csapat elleni válogatottba, a segítségkérést nem utasította el, s mint Pestszentimrén kiderült, repertoárja továbbra is hiánytalan, a szíve pedig – de hát ezt mindenki tudja! Hongu Akinori alaposan felkészült Kovácsból, de arra talán ő sem számított, hogy néhány másodperc alatt jukóval vezet majd. Márpedig ez történt, az első összekapaszkodás utáni egyensúlyozásból a paksi dzsúdós jött ki rosszul.

„Gyerünk Gólya, csak bont a japán!” – üvöltött torka szakadtából a magyar csapat leglelkesebb szurkolója, Ungvári Miklós – ám a japán továbbra is jól kezelte bajnokunkat, és egy kokával növelte az előnyét. A csarnokban vastaps kísérte Atom Anti harcát, a magyar versenyző ugyanis egyre őrölte ellenfele ellenállását: előbb intették Hongót, majd a már kihagyhatatlan Kovács-féle lábszárátforgatás után megítélt jukó azt jelentette, hogy egyenlő az állás. Persze, nem maradt ennyiben: a földharcban Kovács Antal addig forgatta riválisát, amíg annak karja a fizikai törvények meghazudtolására kísérletet nem tett. Hongo kopogása annyit jelentett, hogy az „odavágót” már nem veszítheti el válogatottunk!
(3–2, segédpontokkal:30-20)

A nehézsúlyban az Európa-bajnoki bronzérmes Csizmadia Zoltán természetesen meg akarta óvni a mieink tíz pontos előnyét és ezt sikerrel tette: de Szato Takeruval szikrázóan kemény mérkőzésen, nagy küzdelemben sem tudták döntésre vinni a dolgot – ennek most mi örültünk jobban: az első mérkőzés végeredménye:
Magyarország–Japán 3–2 (segédpontokkal: 30–20)!

A szünetben megható bemutatót láthatott a publikum: Kovács Antal a 17 esztendős vak világbajnoknővel, Bulyáki Flórával mutatta meg, miért különösen értékes sport a dzsúdó, a férfiak küzdősport sokak szemébe csalt könnyeket ezekben a pillanatokban. Mert lehetetlen tényleg nem létezik…

Ahogyan az sem lehetetlen, hogy legyőzzük a sportág őshazájából érkezett válogatottat! Ehhez persze még néhány csatát sikerrel kellett megvívni. Bubunak másodszor sem sikerült, pedig most jóval közelebb állt a győzelemhez, jukóval vezetett, ám hibázott, s Murajama egyenlíteni tudott. „Ha egy kicsit jobban koncentrál, nyerhetett volna, jobb ennél a fiúnál” – fűzte a látottakhoz Baczkó Bernadett.
(3–2, segédpontokkal: 30–20)

A kis Ungi – vagy maradjunk inkább Karvalynál – egy életre megtanította a nevét Jokogucsinak: a földön úgy tekeredett, akár egy angolna, s ki tudja hogyan valahogy be is fogta a leszorítást! „Nem mondom el, mit csinált, ez szigorúan titkos Ungvári-technika” – kacsintott elégedetten a kis Karvaly bátyja, Miklós.
(4–2, segédpontokkal: 40–20)

Madarász Attila Csiba ellen tovább növelte a magyar előnyt, egy koka után vazarira dobta ellenfelét, aki a folytatásban már nem tudott mit kezdeni az okosan védekező debreceni dzsúdóssal.
(5–2, segédpontokkal: 47–20)

Ifjabb Nagysolymosi sokkal harcosabban küzdött a visszavágón, ám egy kokával így is Norikane bizonyult jobbnak. „Azt hiszem leégett a tüdőm, alaposan megdolgoztatott ez a srác, nagyon ügyes, sokat mozgó dzsúdós. Az első meccsen semmit sem tudtam kezdeni vele, most már majdnem megvolt” – vélekedett a KJC 81 kilósa.
(5–3, segédpontokkal: 47–23)

Ha az ő tüdeje leégett, akkor Ledényi Leventének az egész teste lángolt: a Honvéd magyar bajnoka szívét-lelkét kitette a tatamira, pedig Szaito nem kímélte, teljes erőbedobásra kényszerítette. Néhány kritikus pillanattól eltekintve sikerült visszaverni a támadásokat, s a végén egy-egy koka szerepelt a tábla mindkét oldalán, vagyis nem változott az összecsapás állása.
(5–3, segédpontokkal: 47–23)

Kovács Antinak a legjobb tudására is szüksége volt a 100 kilósok meccsén, Hongo ugyanis alaposan összeszedte magát, s még jobban igyekezett lefegyverezni a magyart. Egy intéssel ő szerzett vezetést, majd ezt még egy jukóval növelni is tudta. Atom Antinak másodszor is majdnem sikerült fordítania, ám az utolsó pillanatokban befogott karfeszítésből meg tudott menekülni a japán dzsúdós. „Láttam a táblán, hogy mindjárt vége a meccsnek, ha néhány másodperccel több időm van, akkor beigazgatom a kezét és megvan a fogás. Nem baj, így is nagyon boldog vagyok, hogy szerepelhettem ezen az ünnepi eseményen. Végig nagyon élveztem a küzdelmet, ráadásul egy nagyon ügyes ellenféllel küzdhettem, akinek legalább annyi előnye volt velem szemben, hogy tudta, mire számíthat” – értékelt Kovács Antal.
(5–4, segédpontokkal: 47–28)

Nem tudni, mekkora jelentősége volt annak, amikor a szünetben Csősz Imre lehuppant „utódja”, Csizmadia Zoltán mellé, de a napi tőzsdei árfolyamok mellett nyilván szó esett arról is, mit lehetne tenni a japán nehézfiúval. Persze, „Macinak” is volt receptje, amit meg is osztott a Judoinfo olvasóival: „Most biztonsági dzsúdót csinálok, ami az első meccsen is bevált, nagyon figyelek, nem kockáztatok, ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom egyszer csak felrúgni a japánt, ha itt lesz az ideje…”

Nos, a végeredményt tekintve már nem sok, a presztizs szempontjából annál több múlt Csizmadia Zoltán meccsén, ő pedig ennek megfelelően indult harcba. Aztán egy pillanatra elhűlve nézte a csarnok Szato akcióját, aki különösen szép ívű fejenátdobással repítette el Macit, aki az utolsó pillanatban kicsit ki tudott fordulni, így is a két oldalbíró segítsége kellett ahhoz, hogy az ipponból jukó legyen. Néhány másodperccel később már semmi sem segített – Szatón! Maci ugyanis gyönyörű dobással igazgatta maga alá a japán versenyzőt, teljessé téve az est boldogságát. A mérkőzés végeredménye:
Magyarország–Japán 6–4 (segédpontokkal: 57–28)

Ezúttal a protokollt is mindenki élvezte, a díjátadó ceremóniát vastaps kísérte, naná, 32 esztendő után sikerült visszavágni a japánoktól elszenvedett vereségért, méghozzá teljesen megérdemelten: minden versenyzőnk tudása és ereje legjavát mozgósította a társaiért, többször is megdobogtatva valamennyiünk szívét. Köszönet érte nekik, és köszönet Ozsvár Andrásnak és csapatának, akik ezt az élményt az életünkbe varázsolták!