Amire eddig még nem volt példa: mind az öt legfőbb közjogi méltóság megtisztelte jelenlétével az ünnepélyes fogadalomtételt, azaz Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin házelnök, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke jelenlétében tették le az olimpiai esküt a magyar csapat tagjai a Vígszínházban (és megtisztelte az eseményt Csang Csun-hsziang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete is).

A színvonalas műsorral körített eseményre a sportolók és edzőik mellett eljött több tucat egykori nagy bajnok, a nézőtéren szinte megszámlálni sem lehetett, hány olimpiai „arany” foglal helyet a székeken.

A műsor az olimpiai láng születését szimbolizáló koreográfiával kezdődött, majd stílszerűen kínai sárkánytánc következett, amit az Experidance tánccsoport kompozíciója követett nemzeti színű és ötkarikás lobogókkal, majd a Vígszínház művésze,Hegedűs D. Géza tolmácsolásában hangzott el a Szózat.

Ezután lépett színpadra Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, aki ebbéli minőségében immáron ötödik alkalommal köszönthette a nyári játékokra készülő olimpikonokat. Schmitt Pál – beszédének teljes szövegét itt elolvashatja – a jelenlévők köszöntése után az ókori játékok egyik szokását idézte: „Összegyűltek a sportolók Zeusz templomában, és kijelentették: mentesek minden rontástól, és méltósággal várják a küzdelmeket.” A MOB elnöke elmondta, az eskü elmondásának pillanatától versenyzőink a Magyar Csapat tagjaivá válnak, mely csapatnak „jellemzői lesznek a töretlen győzni akarás, az egymás iránt érzett szeretet, a nemzeti büszkeség, valamint az elszántság.”

Schmitt Pál felhívta sportolóink figyelmét, az eskü arra is kötelezi őket, hogy Pekingben életük legjobb formáját fussák és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák: „Szerepeljetek méltóan nemes elődeitekhez, akik közül néhányan itt vannak veletek, akik nektek voltak példaképeitek úgy, mint ahogy Ti lehettek követendő példa egy következő nemzedék számára.”

A MOB vezetője megköszönte a versenyzőkkel dolgozó szakembereknek, hogy tisztán, becsületesen készítik fel olimpikonjainkat:
„Köszönet jár azoknak, akik benneteket tiszta eszközökkel készítettek fel, illetve ellenőriztek. A doppingellenes harc célja nem más, mint megvédeni a 99%-ban tisztán készülő sportolókat a manipulálni kívánó 1%-nyi csaló ellen.”

Schmitt Pál végül kitartást kívánt a hátralévő 104 napra a kvalifikációt már kivívó versenyzőknek, és sok sikert azoknak, akik még küzdenek a kvótákért, majd azzal zárta beszédét, hogy „ megnyitó ünnepségen bevonulni 205 nemzet fiataljai között a stadionba, az egész világ előtt képviselni szeretett hazánkat, olyan élmény lesz, amely keveseknek adatik meg, amelyért nagyon sokat kellett küzdeni, amelyre egy életen át fogtok emlékezni.”

Ezután színpadra léptek a főszereplők: a fogadalom szövegét mondó olimpiai bajnokok, Igaly Diána és Biros Péter, valamint a paralimpiai csapat nevében Farkas László kerekesszékes teniszező, és további tizenkét, a kvalifikációt már megszerző olimpiakon és paralimpikon, többek között Vörös Zsuzsanna, Cseh László, Kovács Kati, Deák Bárdos Mihály, Hadfi Dániel és Baczkó Bernadett valamint a kézfejét egy oktondi házibaleset során eltörő, és ezért a színpadra begipszelt kézzel belépő hátúszó, Szepesi Nikolett.

Egy új, nemes hagyomány elindításaként ezután a díszzászlóalj tagjai dobszó kíséretében hozták be azt a lobogót, amelyet a Köztársaság elnöke, Sólyom László ajándékozott a magyar olimpiai csapatnak.

A zászló átadása előtt Sólyom László köszöntötte az olimpikonokat, és többek között kifejtette, bekerülni a magyar olimpiai csapatba már maga nagy dicsőség, hiszen hosszú és kitartó munka, nemzetközi szintű eredmény kell ehhez is. A köztársasági elnök ugyanakkor a nagy elődök példáját idézve amondó volt, az izomerő, a koncentráció mellett a magyar olimpikonok rendre emberségből is jelesre vizsgáztak.

Az elnök ezután átnyújtotta a lobogót a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánnak: kajakosunk fogja egyébként vinni a magyar csapat zászlaját a pekingi játékok megnyitóján. Következtek a legünnepélyesebb pillanatok: az eskü elmondása. Olimpikonjaink arra tettek fogadalmat, hogy méltóképp képviselik a Magyar Köztársaságot, és hogy a fair play szellemében fognak versengeni a játékokon.

A zászló felszalagozásának régi hagyományát felújítandó eztán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lépett a színpadra, és egy piros-fehér-zöld szalagot nyújtott át Vörös Zsuzsa olimpiai bajnokunknak, amelyen az ország jókívánságai voltak olvashatók. A miniszterelnök Székely Éva szavait idézte: sírni csak a győztesen szabad, és annak a reményének adott hangot, hogy sportolóink győzelmei okán sokan fognak sírni itthon a tévé- és rádiókészülékek előtt a pekingi közvetítések idején.

Sportolóink nevében Kovács Katalin köszönte meg a kormányzat, a MOB és a szponzorok támogatását, és tett ígéretet arra, hogy társaival egyetemben a lehető legjobb teljesítmény elérésére fognak törekedni augusztusban.

Az ünnepi pillanatokat feloldódás követte, előbb a Vígszínház művészei szórakoztatták a fogadalomtétel résztvevőit – Lukács Sándor szavalt, Kútvölgyi Erzsébet és Fesztbaum Béla énekelt –, majd Rúzsa Magdolna hangjában gyönyörködhettek a nézők. Végül a finálé során a Rajkó-zenekar és a Budapesti Ifjúsági Tánckar fantasztikus bemutatója következett, amelyet Fekete Attila „Hazám, hazám” áriája tett teljessé.

A program végeztével jóhangulatú fogadás zárta az eseményt, amelyet  követően általános volt a vélekedés: sikerült igen magas színvonalú és emlékezetes műsort összeállítani az ünnepi alkalomra; bizakodjunk, hogy olimpikonjaink hasonlóan kiváló produkcióval rukkolnak elő augusztus 8. és 25. között.